Amíg az analóg kamerarendszerek képrögzítéséhez alkalmazott DVR (Digital Video Recorder) közel két évtizeddel ezelőtti megjelenése még a digitalizáció felé vezető út első lépésének volt tekinthető, addig az IP alapú videó rögzítő, az NVR (Network Video Recorder) már teljes egészében digitális működésű eszköz.

A CCTV rendszereken belül egyre inkább terjedő NVR magyar fordítása, a hálózati videó rögzítő elnevezés is jól tükrözi, hogy ennek az eszköznek az IP-hálózatról érkező képek tárolása a fő feladata. Mivel napjainkban a DVR-ek és az NVR-ek a leginkább használt termékek a kamerarendszerek képeinek rögzítésére, ezért jellemzőiket és különbségeiket érdemes egymással összehasonlítva elemezni.

 

A DVR és az NVR különbségei

A legfontosabb különbség a DVR és az NVR között, hogy bár mindkettőt a digitális jelzővel illetik, a DVR esetében csak a jelfeldolgozás, a tömörítés és a tárolás digitális, a kamerák felől a rögzítőre érkező képadatok viszont analógok. Mivel a DVR az analóg CCTV rendszerek részét képezi, analóg jelek feldolgozását végzi és a bemeneti csatlakozói is az analóg videotechnikai eszközökre jellemző kivitelűek, ezért az analóg berendezések közé szokták őket sorolni. Az NVR ezzel szemben az IP-hálózaton keresztül érkező, az IP kamerák által digitalizált és tömörített videó adatfolyam (videó stream) képeit fogadja és tárolja. Bár a fejlettebb DVR-ek a bemeneti analóg videócsatlakozók mellett a kimenetükön ma már rendelkeznek IP alapú hálózati csatlakozással is – tehát interneten keresztül is képesek a videó stream-et továbbítani, sőt a hálózati csatlakozón keresztül távolról vezérelhetők is – ettől még nem válnak IP alapú eszközzé. Az NVR-ekből az analóg csatlakozókat teljesen kihagyták és megszűnt a 16, esetleg 32 csatornás rögzítési korlát. Az IP rögzítők hátoldalán már nem találjuk meg a csatornaszámnak megfelelő – adott esetben „szinte megszámlálhatatlan” – videócsatlakozót, mindössze egy (esetleg kettő) LAN (hálózati) csatlakozót, ennek ellenére a rögzített csatornák száma jóval magasabb lehet, mint a hagyományos digitális rögzítők esetén. Az IP kamerák akár közvetlenül is, de többnyire hálózati switch-en keresztül kapcsolódnak az NVR-ekhez. A hálózati videó rögzítőknél mind a bemeneten, mind a kimeneten IP-adatok, azaz digitálisan kódolt videó adatfolyamok jelennek meg.

Nem elhanyagolható különbséget jelent, hogy a DVR-ek rögzítési felbontását behatárolják a PAL szabvány korlátai. Egy DVR által rögzített videó felbontása nem lehet nagyobb, mint D1 (576×720), ezzel szemben egy NVR akár több megapixel felbontású kamerák képeit is képes rögzíteni.

Az NVR egyik előnye, hogy fizikai elhelyezése teljesen független lehet a kamerarendszer többi elemétől, azaz a hálózat bármely pontjára tehetjük, akár a megfigyelő szobába, akár a kamerák közelébe, akár a kameráktól távol lévő külön helyiségbe. Egy analóg megfigyelő rendszernél a megfigyelt terület különböző pontjain elhelyezett kamerák mindegyike – jellemzően – koaxiális kábelen keresztül egy központi eszközhöz, a digitális rögzítőhöz csatlakozik. A kamerák és a rögzítő közötti távolság a behatárolt hosszúságú kábelek miatt kötött, ráadásul a DVR többnyire ott kerül elhelyezésre, ahol a megfigyelő személyzet is tartózkodik. Az IP hálózat jellegéből adódóan az NVR-nek már nem kell feltétlenül a kamerák, vagy a megfigyelő helyiség közelében elhelyezkednie (bár az ilyen megoldás többnyire nem hátrány), az egyetlen követelmény az, hogy az NVR hálózati csatlakozása megfelelő sávszélességgel rendelkezzen. Ez lehetőséget biztosít arra, hogy a megfigyelő személyzet, diszpécserek, biztonsági őrök ne kerüljenek kapcsolatba a rögzítővel, csupán maguk az illetékes személyek.  Emellett a hálózati rögzítőkre is jellemző, hogy egy időben képes felvenni és lejátszani a felvételeket, így a kezelőszemélyzet munkáját nem zavarja, ha egy illetékes éppen egy korábbi felvételt néz vissza.

Egy CCTV rendszerben a felhasználható NVR-ek száma korlátlan. Ez azt jelenti, hogy egyrészt bármikor tovább bővíthető a rendszer, másrészt akármennyi rögzítőt hozzáilleszthetünk a már meglévőkhöz, pusztán szabad IP hálózati csatlakozási pont, megfelelő sávszélesség és programozás kérdése az egész, további kábelezésre nincs szükség. Ezzel akár több különálló, egymástól független kamerarendszert is egységessé tehetünk. Bár az analóg kamerarendszerek esetén is használhatunk egy rendszeren belül több DVR-t, az ilyen megoldások többnyire csak kompromisszumokkal valósíthatók meg. A több hálózati rögzítővel ellátott rendszerek előnye az is, hogy amennyiben az egyik rögzítő leállna, a másik (vagy akár több) még üzemképes maradhat. Így rendszerkimaradás esetén sem történik adatvesztés, hiszen a többi eszköz továbbra is rögzíti a kameraképeket. Ezen felül egymástól függetlenül ugyanazon időben több helyről is be lehet kérni az adatokat, és megtekinteni a korábbi felvételeket, ami sem az épp aktuális felvételt nem zavarja, sem a többi lejátszást.

 

Hibrid rögzítők

A megapixeles IP kamerák egyre nagyobb térhódításával megindult egy fokozatosan növekvő igény és váltás a nagyobb felbontású és tudású kamerarendszerek felé, melyet csak tovább erősít az a tény, hogy csökkenő áruknak köszönhetően a kisebb cégek és a magánszemélyek számára is elérhetővé és megfizethetővé válnak. Bár a biztonságtechnikában még mindig inkább az analóg kamerák vannak túlnyomó többségben, az IP kamerák fokozatosan kiszorítják őket a piacról. A legtöbb – még jól működő és jó minőségű eszközökből álló – analóg kamerarendszer felhasználója nem engedheti meg magának, hogy a kiépített analóg rendszerét kamerástól, kábelestől lecserélje IP alapú megfigyelő rendszerre csak azért, mert az új kamerák nem illeszthetőek a már meglévő CCTV rendszerhez. Ahol a korábban telepített analóg kamerarendszer még jól betölti a szerepét, de igény lenne már néhány megapixel felbontású IP kamerára is, ott a hibrid rögzítők alkalmazása jelentheti a megoldást.

A hibrid rögzítők mind analóg, mind IP hálózati videóbemenetekkel rendelkeznek, így adott számú analóg és IP kamera csatlakoztatható hozzájuk, kiküszöbölve azt a problémát, hogy egy rendszeren belül nem lehet kétféle kameratípust alkalmazni. A rögzítés nem kameratípusonként (analóg és IP) külön-külön, hanem egy közös berendezésben történik, amivel jelentős összegeket lehet megtakarítani. A hibrid rögzítők között egyaránt megtalálhatók az önálló, asztali berendezések és a számítógépbe helyezhető kártyán kialakított változatok. A 2006-2007 táján megjelenő első asztali (stand alone) hibrid rögzítők kezdetben csak 4, illetve 8 csatornás kivitelben készültek és a készülékek csatornaszámán belül az analóg és az IP bemeneti csatlakozások száma is kötött volt. Egy 8 csatornás rögzítő például csak 6 analóg és két IP, vagy 4 analóg és 4 IP kamerát tudott fogadni. Ráadásul egy adott típusú hibrid rögzítőhöz csak a gyártó cég saját IP kameráit lehetett csatlakoztatni. Ma már a 4 és 8 csatornán túllépve 16, 32 és 64 csatornás változatokkal is találkozhatunk, és a legtöbb esetben a maximális csatornaszámon belül szabadon variálható az analóg és az IP kamerák száma. Napjainkban a gyártók már törekszenek arra, hogy minél több IP kamera gyártmányt legyenek képesek kezelni a hibrid rögzítők. Az ONVIF szabványnak megfelelő IP kamerák egyre növekvő száma jelentősen elősegíti ezt a gyártói törekvést.

 

Intelligencia és videó-tartalom elemzés a rögzítőknél

Ahogy az intelligens IP kamerák esetében, úgy a hálózati rögzítők fejlettebb változatainál is lehetőség van arra, hogy a videó adatfolyam rögzítésén kívül ne csak egyszerű mozgásdetektálást végezzenek, hanem különféle rendkívülinek tekinthető eseményeket „intelligens módon” érzékeljenek, illetve ilyen esetekben riasztást generáljanak.

Ennek keretén belül a hálózati rögzítő a videó adatfolyam képeit folyamatosan ellenőrzi, egy előre meghatározott sablonnal összeveti, és amennyiben eltérést észlel, úgy hangjelzéssel hívja fel a kezelőszemélyzet figyelmét. A riasztási jelzés történhet SMS, vagy e-mail formájában is. A valós idejű (real-time) videó analízisen kívül persze fontos szerepe lehet az utólagos eseményelemzésnek is, amit sokkal könnyebben lehet megvalósítani egy NVR, mint egy DVR esetén.

Az alábbi intelligens funkciók jellemzőek napjaink fejlettebb hálózati rögzítőinél:

• Mozgásérzékelés

• Zsúfoltságdetektálás

• Eltűnt tárgyak (lopás) érzékelése

• Idegen (elhagyott) tárgyak érzékelése

• Vonalátlépés érzékelés (virtuális kerítés)

• Haladási irány megfigyelése

• Kamera elleni szabotázs (eltakarás, lefújás) érzékelése

• Alakfelismerés

• Arcfelismerés

A fent felsorolt funkciók kifejtve és részletesen elemezve mind megtalálhatóak az Intelligens videó menüpont alatt is, továbbiakkal kiegészítve.

 

Asztali és PC alapú hálózati rögzítők jellemzői

Ahogy az a DVR-ek és a hibrid rögzítők esetén is jellemző, a hálózati rögzítőknek is két nagy családját találjuk meg a piacon, az önálló asztali (stand alone) és a PC alapú rögzítőkét. Természetesen mindkét családnak megvannak az előnyei és a hátrányai. A számítógépbe helyezhető hálózati videokártyához tartozó szoftvert a gyártók rendszeresen frissítik, új funkciókkal bővítik, de az alapfunkcióik és szolgáltatásválasztékuk is jellemzően bővebb, mint a „stand alone” NVR-eké. Az asztali rögzítők tulajdonképpen célhardverek. A PC alapú rögzítőkre jellemző Windows alapú operációs rendszerekkel szemben általában beágyazott Linux operációs rendszert használnak, ami jellemzően nagyobb működési stabilitást biztosít és vírusfenyegetettséggel sem kell számolni. A bekerülési költség is általában alacsonyabb, hiszen nem kell megvásárolni hozzá egy komplett számítógépet. Az asztali rögzítők egyik legnagyobb előnye a jóval kisebb energiafogyasztás és az ebből adódó jóval alacsonyabb üzemelési költség. Az NVR sokszor napi 24 órában működik. Egy „stand alone” rögzítő teljesítményfelvétele 15-80 W, egy PC-s NVR-é pedig 300-400 W. Az akár tízszeres energiafogyasztási különbség éves viszonylatban már igen jelentős költségkülönbséget jelenthet. Az asztali hálózati rögzítőknek ma már széles a gyártmányválasztéka. Ebből adódóan mind az otthoni, mind a kisvállalati, mind pedig a nagyvállalati igényeket képesek lefedni. Jól használható IP kamerás térfigyelő rendszerek rögzítőjeként is. A fejlesztéseknek köszönhetően ma már léteznek olyan hálózati rögzítők is, amelyek több mint 40 féle gyártó több mint ezer IP kameratípusát is képesek kezelni, így könnyen integrálhatóak bármilyen rendszerbe, illetve könnyen választható hozzájuk megfelelő kameratípus is.

forrás: www.oktel.hu